A Flowy-nál mindannyain azt gondoljuk, hogy egy csokor virág nagyon sokat dob az otthonunk hangulatán. Érdekes kérdés, hogy vajon mióta használjuk a virágot ilyen, vagy hasonló célokra, mióta díszítjük a környezetünket virágokkal. A Flowy-n most ennek olvastunk utána, a válasz egészen egyszerű, tulajdonképpen emberemlékezet óta, a virághasználatnak hosszúra nyúlú története van.

Az épületek belső tereit már Kr.e. 3000 környékén díszíteték virágokkal Mezopotámiában, itt alakult ki először kertművészet és girlandokat, gyümölcsfákat, vázába állított növénykompozíciókat használtak díszítetéshez. Az ókori Egyiptomban már Kr.e. 2500-ból vannak festmények, amik jelzik a vágott virágok meghatározó szerepét - felvonulásokhoz használták, ünnepeiken tartóedényekbe rendezték, asztaldíszként jelent meg, vedégeiket egy-egy szál virággal üdvözölték. Az egyiptomi kompozíciók fontos virága volt a lótusz, Isis istennő jelképe.

Lótusz ajándékozása Thot istennek

Kr.e. 1000 után a görögöknél is egyre nagyobb szerephez jutottak a vágott virágok, elsősorban füzérekbe, koszorúkba fonták őket, de esküvőkön vázákban is megjelentek asztaldíszként. A virágkoszorúk gyakran ajándékul szolgáltak az isteneknek, a hőseiknek, győzteseiknek, nagyon kedvelték a rózsát, a jácintot, ibolyát, liliomot, tulipánt. Szívesen készítettek botcsokrokat (thyrsos) is, amit főleg borostyánnal, termésekkel díszítettek Dionüszosz-ünnepélyek fontos kellékeként. A görögök mintájára használták a rómaiak is a virágokat, viszont jóval nagyobb tömegben, győzteseik lába elé, lakomákon a földre, szobákban az ágyra szívesen szórtak virágszirmokat. Virágfüzéreket és virágszőnyegeket is szőttek, kedvelt viráguk volt a rózsa és a liliom.

Görög botcsokor (thyrsos) ábrázolása Kr.e. 300 körül

Az ókori Kínában vallási szertartásokhoz állítottak vázába virágot, illetve szeretetük kifejezésére szintén szívesen ajándékozták azt. A legkedveltebb viráguk a peónia volt, amire a virágok királyaként a jószerencse, a siker szimbólumaként tekintettek. Itt is közkedvelt volt a lótusz és a már korábban is említett krizantém.

Peonia, a virágok királya Kínában

Az ókori virághasználat szokása Bizáncban élt tovább, ahol a csokrokat a kultúrkörben ismert kúp alakban rendezték. Legkedveltebb viráguk a margaréta, a liliom és a szegfű volt és innen származik az első emlék arról, hogy szalagokat használtak a virágcsokrok díszítéséhez.

Európa kultúrtörténetébe Kr.u. 1000 körül kezdett visszaszivárogni a virághasználat és formavilága a művészeti irányzatokkal együtt alakult. A román korban elsősorban kolostorok, tempolomok díszítéséhez használták, a gótikában a virágszimbolika fejlődött tovább, már ekkor használták a liliomot mint tisztatság, a mimózát mint a szerénység szimbólumát és főként koszorúkat, girlandokat készítettek a virágokból. Fejlettebb kertkultúrára a reneszánszig várni kellett. A reneszánsz idején templomokban, palotákban, épületekben használtak vázába állított virágot, de előkelő hölgyek szobáinak is díszévé vált. A virágok elhelyezéséhez nagyon díszes, csöves kerámia- vagy üvegvázákat készítettek. A reneszánsz mint az ókori hagyományok továbbvivője szintén használta fejkoszorúk, füzérek formájában a virágokat és a rózsa, a liliom, a rozmaring, a szegfű és a viola volt a legkedveltebb korszakos virág.

Reneszánsz váza a 15. századból

A barokk idején a kornak megfelelő túldíszített nagyívű csokrok, virágkosarak díszítették a palotákat, illetve szívesen használták a virágot nagyon nagy tömegben. Fontos érdekesség, hogy ekkor terjedtek el a ma is gyakori porcelán vázák. Természetesen ekkor még csak az arisztokrácia engedhette meg magának, hogy az otthonait drága virággal díszítse, de a virág mint a templomok és paloták díszítőkelléke visszatérő eleme lett a előkelő otthonoknak is. A vázákat gyakran állították kandallópárkányra, nyáron a tűztér elé, vagy a lakótér valamely központi helyére.

A klasszicizmus idején a polgárság körében is elterjedtebbé válik a virághasználat, de a virágkötészet szempontjából merev, szabálykövető, mesterkélt formákhoz ragaszkodnak. Ez a romantika idején lazábbá válik, természetesebb csokrok, kosarak és asztaldíszek jelennek meg, de itt is szívesen használják túlozva, tömegesen a virágokat.

A virágok otthoni dísztítőelemként történő használata a XX. században válik általánossá, mivel „a főállású háziasszonyok körében egyre divatosabb lett a műkedvelő virágkötészet.“ Az otthoni virághasználat ezzel végigjárt egy szép demokratizálódási folyamatot, ahol a virág a vallás, a pompa és a gazdagság színtereiről a hétköznapjainkba lépett. Ma már a legszebb virágok is viszonylag könnyen és olcsón elérhetők és így a személyes esztétikai igény minden nap kifejezésre juthat. Virágot minden vázába! - a Flowy is ezen dolgozik <3

Forrás:

Komiszár Lajos: Virágkötészeti alapismeretek http://www.doksi.hu/get.php?order=DisplayPreview&lid=18945&p=1

Terek Orsolya, A vágott virág tartósságát növelő eljárások hatásvizsgálata szegfű és rózsa esetén http://phd.lib.uni-corvinus.hu/664/1/Terek_Orsolya.pdf