A költészet a művészet azon része, mely a szavak erejével fejezi ki a legmélyebb érzelmeket, gondolatokat. A verseket olvasás közben mi magunk is átérezzük, a világot a költő szemével látjuk, a gondolatait sajátunknak érezzük.

Az anyák napja közeledtével mindenkit szorongással tölt el, hogy pont most nem lehet ott az édesanyjának, amikor nagyon szüksége lenne rá. Édesanyáink felneveltek minket, tanítottak és fáradhatatlanul küzdöttek érte, hogy mindent meg tudjanak adni nekünk. Minden nap gondolunk rájuk, köszönetet mondunk nekik. Bár fizikailag nincsenek velünk, valójában mindig ott vannak. 

Ott vannak abban ahogyan összehajtod a ruhákat, ahogyan a csepegtetőre bizonyos rendszer szerint rakod az evőeszközöket, ahogy a jácint illatáról eszedbe jut a tavasz, mikor megtanított a tökéletes rétes receptjére.



Összegyűjtöttünk Nektek néhány verset, melyek megmutatják kedvenc magyar költőink hogyan gondoltak édesanyjukra. Sokszor szakította el őket a kötelesség egymástól, mégis tudták, minden rendben lesz, amikor újra találkozhatnak. 

József Attila

József Attila több verset írt édasanyjához, a legismertebb közülük a Mama című költeménye. Műveiben visszatérő elem, mennyire szeretné meghálálni Pőcze Borbála kitartását, sok munkáját.

József Attila: Édesanyám, egyetlen, drága... 

Édesanyám, egyetlen, drága,

te szűzesség kinyilt virága

önnön fájdalmad boldogsága.

Istent alkotok (szivem szenved)

hogy élhess, hogy teremtsen mennyet,

hogy jó legyek s utánad menjek!

Márai Sándor

Márai Sándor szülei sok energiát fektettek fiúk megfelelő polgári neveltetésébe. Édesanyja tanítónő volt, a gyermek Márai pedig sokáig otthon tanult. Nagyon odafigyeltek az ifjú költő fejlődésére, melynek gyümölcse sok gyönyörű írása.

Márai Sándor: Anya

Amit egy titkos kéz irat:
lágy arcod fonódott redője
bonyolult, fakult kézirat,
nézem, betűzgetem belőle:
mit írtak az évek, az élet?

Ez én vagyok, az én sorsom,
e mély sor a homlokodon:
bocsáss meg,
nem így akartam, ennyi lett,
ki sorsa ez, enyém, tied?
nem tudom.

Szobákban éjjel, idegen
tükrök előtt néha megállok:
nézd anyám, fiad idegen
arcán indulnak már a ráncok,
hasonlók, mint a tieden,

és kopva, elomolva, mállva
két testünk visszaporlik lassan
egy testbe, egy porba, egy anyába.

Pilinszky János

Pilinszky János anyja ápolónőként önkénteskedett az első világháború idején, ekkor ismerkedett meg a költő édesapjával. A háború után együtt teremtettek otthont két gyermeknek, Veronikának és Pillinszky Jánosnak, akiket szeretettel, odaadással neveltek. 

Pilinszky János: Anyám

Az életed kihűlt üveg,

csiszolt és készre alkotott,

hogy rajta át

a szép halált

szabad szemeddel láthatod,

amint a lelked ablakát

elállja minden földi fény elől,

mely megbonthatná

bensőd alkonyát.

Magadba vagy, s csupán a fák,

az áldott, ázott, őszi fák,

csupán a fák a híveid.

A híveid, s te szólsz nekik,

beszélsz nekik, s a lelkeik,

a földben álló lelkeik

megremegnek: – rossz ez itt!

A fák s a tó, az esti tó, -

A csenden át halálhajó

dudája sír a víz alól,

a holt öböl felé, hol állsz.

S a gázos, lepke-könnyű lég:

az ég, – e jelre meghasad.

Fejed fölé bohó csapat

fehér galamb ereszkedik.

 Te máshol élsz!

Csodára kész tenálad minden pillanat! 

Petőfi Sándor

Petőfivel édesanyja gyengéden bánt, a költőnek boldog, felhőtlen gyermekkora volt. Később támogatta őt a tanulásban, és megvédte apjával szemben, aki inkább mészárosnak szánta fiát. Bár a költő kezdetben színész szeretett volna lenni, azonban hamar rájött, hogy okosabb döntés, ha megfogadja anyja tanácsát és tanul.

Petőfi Sándor: Távolból (részlet)

Kis lak áll a nagy Duna mentében;

Oh mi drága e lakocska nékem!

Könnyben úszik két szemem pillája,

Valahányszor emlékszem reája.

Bár maradtam volna benne végig!

De az embert vágyai vezérlik;

Vágyaimnak sólyomszárnya támadt,

S odahagytam őslakom s anyámat.

Kínok égtek a szülőkebelben,

Hogy bucsúmnak csókját ráleheltem;

S kínja lángi el nem aluvának

Jéggyöngyétől szeme harmatának.

Mint ölelt át reszkető karával!

Mint marasztott esdeklő szavával!

Oh, ha akkor látok a világba:

Nem marasztott volna tán hiába.
[…]

Weöres Sándor

Weöres Sándor több költeményében megjelenik az a különleges kapocs, ami közte és művelt családból származó édesanyja között volt. Ő megértette a fiában élő művészt, nagy szeretettel nevelte, amit a költő többször meg is énekelt.

Weöres Sándor: Buba éneke

Ó ha cinke volnék,

Útra kelnék,

Hömpölygő sugárban

Énekelnék --

Minden este

Morzsára, buzára

Visszaszállnék

Anyám ablakára.

Ó ha szellő volnék,

Mindig fújnék,

Minden bő kabátba

Belebújnék --

Nyári éjen,

Fehér holdsütésen

Elcsitulnék

Jó anyám ölében.


Ó ha csillag volnék

Kerek égen,

Csorogna a földre

Sárga fényem --

Jaj, de onnan

Vissza sose járnék,

Anyám nélkül

Mindig sírdogálnék.

Szabó Lőrinc

Szabó Lőrinc családja sokat költözött az évek alatt, valószínűleg ezért alakult ki benne az érzés, hogy nem tartozik sehova sem igazán. A költő műveinek többségét gyermekversént ismerjük. Ez nem véletlen, ezeket fiának és lányának szánta, visszaidézve gyermekkora gondtalanságát. A felhőtlen szabad gyermekkort, melyet szülei igyekeztek megőrizni amennyire a körülmények engedték.  

Szabó Lőrinc: Anyák

Csak egy voltak kivétel, az Anyák.

Szentek és ápolónők: a csodát,

a jelenést láttam bennük. A nagy

odaadást, az aggodalmakat,

a virrasztást, a könnyet, s mind, amit

a nő szenved, ha otthon dolgozik,

a gondviselést. Hogy testileg mi a

férj, feleség s a család viszonya,

nem sejtettem-kutattam. Valami,

éreztem előre elrendeli,

ki hol álljon, mi legyen, öröme,

bánata mennyi, milyen gyermeke,

és ezen változtatni nem lehet.

A férfi maga küzdi ki szerepét,

a nők az eleve-elrendelés:

ők a béke, a jóság, puhaság

a földön, a föltétlen szeretet...

Anyám, nyújtsd felém öreg kezedet!

Anyák napja közeledtével talán te is egyre többet gondolsz az édesanyádra. A köszöntéséről - bár rendhagyó formában - de idén se feledkezz meg. Válaszd ki a legszebb verset, és mondd el neki telefonon. Hidd el, mindig emlékezni fogtok majd erre a beszélgetésre.